P.Luca Sára:

WAJÁCK

Avagy Csilla és a furcsa szerzetek láp szaga.

 

Réges –régen történt ...-.és vala a sötétség….-na jó nem ennyire régen …

És kedves olvasó most dőlj hátra kényelmesen és készítsd fel elméd erre a tébolyodott történetre.

I.

Le fejezet

Mesénk egy kastélyban játszódik amelynek úrnőjét még soha senki se látta ,de országa gazdag és boldog.De ha már itt tartunk ,szerintem nem egy embert foglalkozdtatt az a gondolat ,hogy mégis mit csinálhat a vár népe egy olyan korban amiből hiányzott a számítógép és a nagy főnök.Annyit megsúghatok az unalom nem itt verte le sátrát.

Egyszer volt de hol nem ,hogy egy ifjú lány ,nevezetes Csilla ,fejét kezén pihentetve vágyakozón nézett ki a palota ablakán . Szeme a vár lobogó zászlain pihent,miközben gondolatai máson csüngtek . Hírtelen harsona szó hallatszott és a

hatalmas kapuk kitárultak . Lódobogás,paták koccanása a köveken ,ahogy a páncélingek megzörrentek mintha mind tudatni akarták volna a fiatal udvarhölggyel ,hogy Ő megérkezett . És ,hogy kétség se férjen mind ehhez ,a daliás Sas lovag elegánsan belovagolt .Csillából előtört egy sóhaj . A  lovag leszállt ménjéről ,és egy felé futó kislány elé szaladt . A húga. Hacsak tudná milyen szerencsés lány ,főleg azt számítva ,hogy mennyivel fiatalabb nála . Csilla elbűvölten legeltette a szemét , a jelenségen   ,mikor észrevette ,hogy a kislány valamit odasúg fivérének és az ő vártornya felé mutogat .  Először nem értette miért ,de amint a két testvér a vár udvarból az ablak felé tekintettek, Csilla paprika vörös fejjel bukott le .Mind a két értelemben. Így hát köd előtte köd utána ,semmit se hátra hagyva maga után eltűnt.

És eközben az udvaron….

-         De bátyó - bizonygatta a kislány- mondom ,hogy itt egy vámpír ,aki ki akarja szívni az agyadat.

-Na ne mondj csacsiságokat. Mindketten tudjuk nagyon jól ,hogy vámpírok nem léteznek.

-Ez folyamatosan követ engem ha nem vagy itt. Folyton figyeli ,hogy mikor vagy itthon. Vadászik rád Ákos !Megakarja enni a fejedet!Nézd nézd ott van!

-Mégis mi?

-Egy sötét árny!Látod én megmondtam. Felfedeztek !Ááá Ákos nehagyj egyedül ,félek!Megakarnak téged ölni!

-Hé hugi,miért te félsz ha engem akarnak bántani azok a csúnya árnyak?- vetette föl a költői kérdést az idősebb testvér.

És most térjünk vissza ebből a szívet melengető családi jelenetből hősnőnkhöz aki bátran elszaladt.

Nem telt bele sok időbe és máris  a palota egy másik szegletében termet. Érdekes , ám nem meglepő módon  , pont ott  kötött ki ahol a katonák gyakorlatoztak. Fehér  , térdig érő , saját tervezésű ruhájában és topánkájában úgy sompolygott mint egy macska. Egy öreg fa törzsének támaszkodva fújta ki magát.

-A lovag úr hazatért gondolom .- szólalt meg egy női hang a fa tetejéről.

- Aha . Olyan cuki. - ábrándozott egy sort a lány,aztán homlokára csapott.

- És észre vett miközben sasoltam.Áhh .- nyögött fel kínos helyzetében.

-Amatőr hiba,amatőr hiba.Szerintem jöjj össze azzal akit mutattam az istállóból.

-De hát az úgy bűzlik mint egy ló!

-Túl finnyás vagy Csilli.

-Amugy Vali,hogy kerültél te fel oda?-és az egyik ágról lelógó, lábak tulajdonosára nézett.

-Megkértem egy apródot ,hogy segítsen fel.Hogyan máshogy?Innen a legjobb a kilátás.Habár nem túl jó a felhozatal.Ezek a férfiak elpuhányodtak.Semmi izom.Elkéne nekik már egy jó kis háború.És még mielőtt elfelejtenék szólni , vigyázz azzal a kislánnyal lassan üldözési mániás lesz,ha így folytatod a Sasod sasolását.Habár szerintem már gyanakodik.

-Meglehet.

-Kinnek ne tünne fel ,hogy a nővérem követi őt mint az árnyék.-szólalt meg fejcsóválva egy kisfiú a fa másik oldalán.

- Márkó!- kiáltott fel nővére a meglepetéstől.A gyerek ekkor belekapaszkodott  a fehér szoknyába és erőteljesen rángatni kezdte.

-Csillu elmehetek a bálba?

-Nem. Márkó.Nem

-Miért ?

-Mert azt mondtam.

-Hajajaj.Mielőtt még elmerültök a családi patáriátokban ,Csilli lennél oly szíves és ezt megfognád?-azzal Vali egy színarany színházi látcsövet nyújtott le.Megköszörülte torkát és fennhangon sikoltozni kezdet a fa koronájából:-Jaj segítség jaj.Fenn ragadtam a fán.Ó jaj miért nem siett segítségemre egy bátor és erős férfi?!Jaj.

-Mégis mit csinálsz Vali?!-ripakodott rá Csilla.

-Lejutok.-hangzott a kurta válasz .Pillanatok alatt a gyakorlatozó vitézek ott hagyták fegyvereiket és a bajba jutott hölgy segítségére siettek.A fa alá vetették magukat,így egy élő lépcsőt  alkotva az udvarhölgynek.

-Köszönöm uraim.-és azzal a lehető legnagyobb eleganciával levonult a katonák hátán,akik néha felssziszentek mikor az aranyos cipő sarka belefúrodott a gerincükbe.Végül sikeresen földet ért a szőke lány.

-Áhh megmenekültem –dobta hátra haját ,miközben mindegyik férfi kezet csókolt neki és aztán visszatért a harcművészetekhez.

-Azt látjuk Vali, azt látjuk.-mondták kórusba a testvérek.

-Na de menjünk Csilli  , nincs vesztegetni való időnk.Itt a bál a nyakunkon!Csupa nemes úrfi ,színes ruhák ,zene és…ő-ezzel aggódó tekintettel fordult barátnéjához.-és persze tánc is lesz.

-Nyugi úgy se fogok táncolni.

-Az nem lehet!Neked táncolnod kell!Ott lesz a birodalom apraja nagyja.Nemesek,és nemesetlenek, nem eset le ez neked?Ifjú vagy és táncolni kénytelen leszel, míg engem ez a föld el nem nyel!

És kedves olvasó e kijelentés vitathatatlanul igazzá vált.Csakhogy ez a tánc megváltoztatta a lány életét és mindenkinek az emlékezetében megmaradt.

…

-Csilli húzd meg jobban azt a fűzőt!-parancsolta Vali ,aki egy tükör előtt gyönyörködött a maga báli ruhájában.Csilla megint neki veselkedett ,hogy legyőzze a makacs ruhadarabot és ráerőltesse akaratát.Lábát Vali hátának támasztotta és teljes erejéből meghúzta  a madzagot. Ujjai  belefehéredtek és a szőke lány már alig kapott levegőt.-Most..huh-egy mély lélegzetet vett-most jó lesz.

-Muszáj ,ennyire ,ennyire kicicomázkodni?!

-Persze egy nő mindig legyen csábos.Huh.Add ide a legyezőmet kérlek.Áh.Most már jobb köszönöm.Végre elkészültünk.Mennyi az idő?-ekkor mintha csak a sors kínálta volna fel karóráját ,hírtelen egy szolgáló lány nyitott be.

-Hölgyeim a bál elkezdődött.

-Micsoda??!

----------

-Vali szedd már a csülkeidet, elkésünk!-a szőke lány szorgosan legyezte magát ,hogy némi levegőhöz jusson és ( már szinte gravitációt meghazudtolóan magas )sarkújával ,tipegett végig a palota kövén.Azonban a mutatványt  nehezítette még a terebélyes szoknya ,ami akkora volt mint egy ember fekve.Csilla hátra pillantott barátnőjére akinek a feje világított a sötétben a sok sminktől.

-Mindig ez van!Folyton elkéssünk miattad!

-Miattam?!-Vali most már a hitetlenkedéstől se kapott levegőt.Félő volt ,hogy elájul.Szerencsére már nem tudott erre a rágalomra visszavágni ,mert elérték a bál terem ajtaját.Az őr szélesre tártta előttük az ajtót.Csakhogy nem elég szélesre.Vali előre sietett és be is szorult a bejáratba.És így se ki se be.

-Ne na!!Vali elegem vaín ebből a szoknyádból.-és azzal neki kezdett hátulról megtolni a lányt.

Nem járt sok sikerel.-Úristen!Mekkora hátsód van!- nyögte miközben apait-anyait beleadott ,hogy átjusson.

-Csilla a szoknyám túl nagy.

-Én is úgy értettem!

-Gyerünk már!Hogy lehetsz te ilyen gyenge?!Áh!Mindent nekem kell megoldanom?-azzal köhintett egyet és elüvöltötte magát.-FIÚK INGYEN SÖR!!!-Csillának pislogni se jutott ideje mire ,egy katona horda  a szó szoros értelmében kirobbantotta őket a szorult helyzetből.Bent a bál teremben a nép már javában mulatott.A högyek díszes ruhákban pompáztak, a férfiak kikefélt csízmáikban díszelegtek és a levegőt parfüm és pacsuli illat büdősítette.Csilla habár szerényebben öltözött mint barátnője ,de azért ő is kicsípte magát.Ruhája király kék,nem is talán szürke vagy lila?Igen igen selyem zöld.Egy szó több mint száz olyanja volt.És persze ezt még meg is spékelte egy kis arany bevonattal.Na szóval ott állt az egyik sarokban ,mint egy kirakati bábú és szemével lovagját kereste.Megpillantotta Valit ahogy egy gróf táncra kéri ,és ahogy a méretes ruhadarabb,minden másik párt lesöpört a táncparkettről.De az akit látni kívánt nem tűnt fel.Ekkor egy sokat megálmodott  hang szólalt meg mögötte.

-Felkérhetem egy táncra a kisasszonyt?-Csilla megfordult és szembenézett a fiúval.Nem kellett volna.Szíve máris  hevesebben kezdet verni és mintha agya is abbahagyta volna a működést.Zavarában mikegni-makogni kezdet a következő módon:

-Hát én ..ám ö szó-szószó-val ím ám tulajdon kében mármint képpen én nem isss tudom és és és…-kezét tördelte már a lány és érezte ahogy a vér az arcába ömlik.

-Akkor ezt vehetem egy igenek?-kérdezte az ifjú Sas egy olyan mosolyal az arcán amit nem lehetett visszautasítani.Így hát Csilla nem tehetett mást minthogy bólintott.Annak ellenére ,hogy táncolni se tudott.A fiú kivezette és elkezdtek keringeni.Csilla nem tudta a szemét levenni arról az igéző kék szempárról.

-Az én nevem Ákos.Sas Ákos.És önt ,hogy hívják?

-Ákos-ismételte meg áhitattal a lány , és úgy érezte mintha fellegekben járna.De gyorsan le is szállt zuhanó repülésben.Mintha még a zenei alá festés is meglett volna, az egyik hegedű húrja elszakadt és úgy felsikoltott mint a macska mikor rálépnek.

-Tessék?-vonta fel szemöldökét a lovag.A biztonság kedvéért megismételte a kérdést.-Elnézést,az ön neve?

-Az enyém?Ő én öm . Csilla .

-Szép név. Illik magához.-a lány még percekig ismételgette magában a bókot ,amikor álmodozásában véletlenül a lovag lábára taposott.Megijedt és szinte kitépte magát a fiú karjaiból.Mögötte éppen egy pincér egyensúlyozott egy tálcával amin vörös boros poharak billegtek.Őt Csilla sikeresen fellökte aki elesett magával rántva a hadvezért.A vörös boros poharak a levegőbe repültek ,tartalmukat az Északi Hercegnő patyolat tiszta drága,ruhájára öntötték.Tudni illik ,hogy az Északi Hercegnő szíve igen gyenge és nem is nagyon bírja az izgalmakat.Mikor megpillantotta a vörös foltokat azt hitte ,hogy vér és menten elájult.Az éppen vele társalgók értetlenül köréje gyűltek ,észre sem véve az üveg poharakat amelyek végül a fejükön törtek össze.Ők is a földön kötöttek ki.Az udvari bolond meg már annyira röhögött ,hogy leesett a székről aminek következménye képpen a mostanra már részeg katonák követték a példáját ,s így találták fel a fekvő rendőrt.És természetesen azok akik arra jártak mint beléjük botlottak.A bál terem felét ember szőnyeg fedte már ,de a katasztrófának amit egy bizonyos valaki tánca (ballépése) idézet elő,még koránt sem volt vége.Vali annyira belemelegedett a keringőbe ,hogy elsöprő sikerrel  ütközött,kicsit nagy szoknyájának széle a lovaggal ,aki előre bukván még egyszer hátra lökte Csillát.Ő hátra tántorodott ,azonban megállni nem tudott,mert folytonosan  valaki alatta lábatlankodott.Végül ,mikor már majdnem lement hídba keze menedékre lelt egy kötélben ,ami egy falból kiálló rúdra volt kötve.És a lány ennek a végébe csimpaszkodott bele.Akkor most had meséljek valamit eme kötélről.Hisz az ő szerepe kulcs fontosságú jelen pillanatban.Egy kikötő városban sodorták ahol nehéz sorsa volt egy hajón ,de végül annyi csomó és mocskos kéz után felfelé ívelt a karierrje és a palota szolgálatába állhatott.Évekig a pincében raboskodott, de a remény még élt benne ,hogy előrébb jutt ,és elöszőr a hóhér kezére adták ,és most a bálteremben volt a csillárnak a köteléke a földhöz.A királyi csilláról is volt egy 300 éves történet de azt már hagyjuk.Térjünk vissza ahhoz a vészterhes pillanathoz.Csilla teljes test súlyával sikeresen lerántotta a csomót a rúdról ami sikeresen kioldódott.A plafonon lévő glória amin több száz gyertya adott világosságot az embereknek ,nehezebb volt mint a lány és az le Csilla pedig föl.Hangos recsegés és ropogás közepette zúzodott szét a táncparkett közepén a csillár ,és az a sebbeség  amivel lezuhant a világítás pont olyan gyorsan rántotta föl Csillát a plafonra.Most már foggal ,körömmel és lábbal kapaszkodott bele a nehéz multú kötélbe.Kis híján beverte a fejét a díszített mennyezetbe.És onnan hallgatta a sikolyokat és kiáltásokat.Arról ne is beszéljünk ,hogy Vali legendás szoknyájára ráesett egy gyertya így porrá égette azt.És a szőke lány most ott állt a csapás súlytotta ünnepség romjain ,törött abroncssal amik egy csontvázra emlékeztettek ,tönkrement hajjal és elmosódott arc festékkel.Keserves,bosszúságában elkiáltotta magát.

-CSILLI LEÉGETTÉL!!!-a nevén nevezett kitünően hallotta ezt és ahogy ott lógott ,arra gondolt elkéne húzni a csíkot.A történtekett pedig csak annyival kommentálta:

-Hupszi.